 |
|
Dióhéjban > Piarista anekdotakincs- Holczer József atya gyűjtése - 1. Néhai Kovács Jánostól, a Dugonics Társaság egykori alelnökétől hallottam egy tudtommal még föl nem jegyzett szájhagyományt az öreg Dugonics Andrásról (+ 1818) (írja Móra Ferenc: Kedves öreg árnyak c. elbeszélésfüzérében). Kora bálványozott írója, a tudákosság királyi oktatója úgy áll benne elébünk, mint játékos kedvű gyerek. Nyári napszállat idején ki-kiballagott az öregúr a hajóhídhoz, és elnézdegélte, hogy terelgetik át a Bánátból a címeres gulyákat. Ha kedve szottyant, beszédbe is elegyedett a hajcsárokkal. - Honnan jönnek kendtök?- Makórúl. - Hát aztán hagytak-e még ott sok marhát, vagy mind átjöttek? - Jutott is, maradt is. - Hát aztán merrül hajtják a legtöbb marhát Szögedébe? - Hát mikor hogy, nem löhessen azt tudni. - No de mégis? - Hát Vásárhelyrűl - vélte az egyik. - Kikindárúl - mondta a másik. - De bizony Kanizsárúl! - erősködött a harmadik. - Szamarak kendtök - nevette el magát a Magyar Példabeszédek és Közmondások írója -, azt se tudják, hogy a legtöbb marhát hátulról hajtják!  2. A negyvennyolcadiki nagy piaristákról kedves anekdotát találok följegyezve a régi újságokban
(írja tovább Móra Ferenc). Cseh Ferencről szól Hűvösen fogadta a nagyúr a küldöttséget, aztán disputálni kezdett Cseh Ferenccel, és végre dölyfös gúnnyal ezt kérdezte tőle: - Tisztelendőségednél okosabb ember nincs a szegedi piaristák közt?- Ó, dehogy nincs - felelte Cseh Ferenc filozófhoz illő nyugalommal -, a többi mind okosabb, mint én, de úgy gondolták, hogy ide én is jó leszek. Negyvennyolc óra alatt természetesen el kellett hagynia Cseh Ferencnek Szegedet. 3. Néhai Haynald Lajos bíboros (+ 1891) esztergomi asztalánál éppen egy olasz bíborost látott vendégül, amikor jelentik neki, hogy egy volt tanára, egy szegedi öreg piarista meg akarja látogatni. A bíboros - olasz magas vendégének engedélyével - a hajdani tanárt szintén az asztalához ültette, és így mutatta be: - Itt van az én jó professzorom, aki egy párszor elfenekelt... Mire a Monsignore a szemöldökét felhúzva szörnyülködött:- Páterkám, hát miért verte meg őeminenciáját? A szegedi öreg piarista nyugodtsággal és szelídséggel mondta: - Azért, hogy bíboros legyen... 4. Egy diák elkésve érkezett Gulyás István tanár úr (+2002) órájára, amely az első volt. Mikor professzorunk kérdőre vonja szigorú doktori pislogással, a fiú mentegetőzik: - A bejárati ajtó be volt zárva...De a doktori ellenvetés letarolja őt: - Ki van zárva, hogy be volt zárva! 5. Kecskeméten történt még a negyvenes években, hogy az egyik órán valamelyik diák állandóan beleköhögött a magyarázó tanár szavaiba. Végül is idegesen förmed rá a tanár eme diákra. Az meg ijedten mentegetőzik: - Ne tessék haragudni, de meghültem, kérem.Mire a tanár: - Nem meghültél, hanem meghühültél, kérlek! 6. A gimnázium 4. osztályába járt Holczer József, amikor neki is katonai összeíráson kellett megjelennie. A bizottságnak századosi rangban lévő elnöke és közte a következő párbeszéd hangzott el 1965. február 5-én: - Mi az elvtárs anyja?- Múzeumi teremőr. - Hun dolgozik az elvtárs anyja? - A múzeumnál. - Hova jár iskolába az elvtárs? - Piarista Gimnázium, IV. osztály. - Mi akar lenni? - Piarista. Pap-tanár. - Római katolikus az elvtárs? - Igen. - Akkor az elvtárs elmöhet Tibetbe hittérítőnek!! 7. Osztályfőnökünkkel, Herédi Vilmossal (+ 2010) társadalmi munkán voltunk 1963 őszén (emlékezik Holczer József) a helvéciai állami gazdaságban. Ekkoriban még ő is cigarettázott, s délutánra elfogyott a készlete. Jól tudta, a fiúk zöménél van bagó (17 évesek!), s ezért megkérdezte: - No, ki adna egy szálat?Azok eléggé vonakodtak, mivel félig-meddig tiltva volt a dohányzás. Hátha csak leleplezésnek szánja?! Végül Herédi tanár úr (az osztályfőnök) így szól: - Ne izéljetek már! Ne féljetek, nem mondalak meg az osztályfőnökötöknek...Erre sorra fölkattantak a dóznik, ő pedig általános cigarettaszünetet engedélyezett. 8. Valamikor a nyolcvanas években az egyik diák megkérdezte orosztanárát, Holczer Józsefet, volt-e már Moszkvában. A nemleges válaszra egy világ omlott össze a kérdezőben. A tanár azonban megnyugtatta: - Nézd, fiam! A Tuba tanár úr se járt még a pokolban, és mégis eltanítgatja a hittant.9. A remegő hangú, kedves emlékű Jochs József tanár úr (+ 1969) az óra elején bekukkantott hozzánk, és egy körzőt mutatott fel: - Valamelyik hüllő az udvaron elvesztette a körzőjét. A becsületes megtaláló nálam átveheti.10. A gimnázium utolsó évében Veszprémi Tibor (+ 1999) tanította az ábrázoló geometriát. Amíg magyarázott, Altrichter Jóska dobolni kezdett a padon. Talán unalmában, talán meg azért is, mert kiváló ritmusérzékkel bírt. (Később híres opera-, operett- és musicalénekes lett Kaliforniában.) A tanár észrevette, megállt a magyarázattal, s ekképp fordult a magáról megfeledkezett diákhoz: - Ne hozzak esetleg rumbatököt is?Jóskánk kedélye nem csillapodott le, sőt azonnal kész volt a válasszal: - Tanár úr! Inkább tessék hozni tökbe rumot! 11. Egy alkalommal, mikor dr. Gulyás István (+ 2002) elmaradhatatlan kalapját a fogasra helyezte, magát pedig a katedra előtti székre, a szokásos módon kipécézte a felelőt: - Füzetével kijön...Majd pedig egy váratlan fordulattal felszólítja: - Fiam, kezdjük a leckét szó nélkül. A gyerek kis habozás után kinyögi: - Nem tudom elkezdeni... Erre a tanár: - Ha nem tudod elkezdeni, akkor folytasd! 12. Történetek a könyvtárból: Csöngetés. A piarista iskola könyvtárában a felügyelő tanár - munkája végeztével - felveszi ruháit: zakóját, nagykabátját, majd kulcscsörgetve megáll az ajtónál. Ekkor a még könyvtárban levő egyszem harmadikos kislány leszól a létráról: - Fázik a Holczer atya?* A kis harmadikos meglátja az iskola könyvtárában egy könyvben Romulus és Remus szobrát. Meglepetve felkiált: - Uramatyám, a kutyát szopják! * A piarista iskola könyvtárában a tanár beírja a kiviendő könyvet X. Tamásnak. Ahogy pörgeti a lapokat, az meglátja és ki is mondja az előzőn levő nevet. - X. Péter.- A rokonod? - kérdezi a tanár. - Nem. Majd egy kis szünet után: - Jaj de hülye vagyok: a testvérem... * Negyedikes kisfiú: - Nekem Juhász Gyula verseskötetei kellenének. - Talán versei. Melyik? - Tökmindegy. Mire az ott levő könyvtárvezető tanárnő: - Ilyen című verse nincsen. * Öt perccel az iskolakezdés előtt beront egy hatodikos: - A kakasról tessék adni könyvet, de a tojás is jó lesz!  13. Csaplár Benedek, a szegedi főgimnáziumban igazgató (+ 1906), elődje volt Magyar Gábornak, később a Magyar Tudományos Akadémia tagja, valóságos polihisztor. Fiatal tanár korában meglátogatja egy volt osztálytársa, aki egy nagy alföldi városban immáron városi tanácsos volt.- Látod barátom - mondja Csaplárnak -, én már mire vittem, te még mindig egyszerű professzor vagy. - A polyvát könnyebben viszi a szél, mint a búzát - válaszolta Csaplár. 14. Nagytekintélyű ember volt a kilencven éves korában meghalt Kardhordó Ambrus (+ 1891), aki hosszabb ideig működött Szegeden is mint házfőnök. Vele történt, hogy egy női társaságban két órán keresztül egy szót sem szólt.- Mondjon már maga is valamit, főtisztelendő úr! - biztatja egyszer csak a főispánné. - Eleget beszélnek maguk - felelte. 15. 1944 novemberében rengeteg magyar hadifoglyot tereltek Szeged városán keresztül. Pihenőhelyük általában a szegedi Csillagbörtön volt. Kiütéses tífusz tört ki a hadifoglyok közt, s egy részüket átszállították a nem messze lévő városi kórházba. Kiss Márton piarista tanár úr (+ 1971) egyszer azt mondta nekem:- Te Alex, hajlandó vagy-e velem jönni a kórházba, és ott szóval tartani az orosz őrt, aki a hadifoglyokra vigyáz? - Hajlandó vagyok, tanár úr. - Nem félsz? - Dehogynem, az az ember, aki nem fél, az hazudik. Így mentünk el a városi közkórházba, a tanár úr hozott egy fél liter pálinkát. Odasétáltunk a hadifoglyokhoz, akiket a kedvesnővérek próbáltak úgy-ahogy ellátni, nagyon éheztek és rettentően betegek voltak. Az orosz katonával szóba elegyedtem, és hát a pálinka is megtette a hatását, hajlandó volt mesélni az életéről. Közben Kiss Márton tanár úr eltűnt a kedvesnővérekkel, s egy óra múlva került vissza... Az úton aztán hazafelé mondja:- Tudod-e, miben vettél részt? Láttad, hogy a kedvesnővérekkel rámolgattunk. - Láttam, hogy embereket cseréltek, és volt, akit beleraktak a fedeles pléhtepsibe, és vitték kifelé a kórházból. - Hát úgy nézett ki, hogy mi a hullákat visszük, és én csak az utolsó kenetet adom rájuk. De hát elfér a halottszállító pléhtepsiben az élő ember is. Azok szegedi emberek voltak. Talán már a családjuknál vannak. Máskor is hajlandó vagy eljönni velem? (Gubicza Sándor visszaemlékezése, 1993) 16. Szennai Sándor piarista atyát (+ 1984), a köztiszteletben álló kántort még ma is sokan emlegetik Kecskeméten. Gyakran járt ki a húgához, családi kiskertükbe-szőlejükbe. Büszke is volt a termésre! Nos, egy Sándor-napi baráti ünnepléskor, a piarista rendház ebédlőjében körbejárt a kancsóval, bemutatva és kínálgatva az előző évi borát. - Ízlik-e? - kérdezte Holczer tanár úrtól.- Sanyi bácsi, gratulálok, nagyon finom! Mire Szennai tanár úr: - Én trágyáztam! 17. Valamikor a 60-as évek első felében halálhírét keltették egy köztiszteletben álló belgyógyász főorvosnak. A piaristák is kész tényként könyvelték el. A vasárnapi diákmise előtt a kollégium udvarán szokásosan felsorakozott tanulók számára Személyi József hittanár (+ 1989) jelentette be: - Kedves fiúk, szomorú dolgot kell közölnöm: intézetünk háziorvosa, Boskó doktor úr elhunyt. Imádkozzunk lelki üdvösségéért!A következő vasárnapon ugyanott a szokott (csöndet kérő) tapsikolás után újból Személyi tanár úr szólt a várakozó diáksághoz: - Kedves fiúk, örvendetes dolgot kell közölnöm: Boskó doktor úr jobban van! 18. Magas rangú katona- vagy rendőrtiszt tartott előadást valamilyen légó-ügyben az osztályban (emlékezik Holczer atya). Mondókája végeztével brosúrákat helyezett maga elé, és megkérdezte: - Van-e maguknál olvasó?- Igen - hangzott az egyik padból, és nyomatékként a fiú kivette a zsebéből a rózsafüzért, meg is csörrentette. Szerencsére az eléggé sietni látszó vendég nem vette észre e szent, ám lényegében mégis pimasz kétértelműséget. 19. Akkoriban még "ellenforradalom" elotti időről tanultunk a IV. osztályban, érettségi előtt. Dobos Jenő történelemtanár atya (+ 1985) megkérdi: - Mi volt 1956 júniusában?Diák: - Mátyás trónfosztása. 20. Hittanórán Személyi József atya (+ 1989) Krisztus csodatetteiről beszélve többek közt ezt mondta: - Lázár negyednapos korában kikelt a sírból... 21. A szigorúságáról hírhedett Vida Lajos tanár úr (+ 1991) a helyesírás javításának elérése érdekében kötelezővé tette az ún. "hibanapló" vezetését. Egy-egy dolgozat kijavítása után számon is kérte. Egy alkalommal ekképp figyelmeztette az egyik hanyag tanulót: - Ha holnap sem hozod el, ki foglak pofozni, hibanaplóval együtt!22. Jó negyedszázaddal ezelőtt is akadtak "kőkemény" srácok a piarista diákotthonban, nemcsak manapság... Az Urbanek Rudolf és Holczer József atyák kezére bízott másodikosok (mai megnevezéssel: tizedikesek) csíny- és egyéb-tevései miatt a legszigorúbb fegyelmi szankciót kellett foganatosítaniuk: a kimenőelvonást. A büntetést a soros Holczer tanár úrnak kellett kihirdetnie az úgynevezett stúdiumteremben. Egy pillanatig teljes döbbenet lett úrrá a társaságon. De hirtelen - a leghátsó padban ülőktől elindítva - skandálni kezdték e kissé kifacsart latin terminust: - Amnesztriát! Amnesztriát!Mire a tanár hidegvérrel, ugyanezen stílusban: - Ilyen dinasztriának soha! 23. A pesti rendház ebédlőjében történt meg az alábbi beszélgetés egy reggel a 60-as évek végén. Kincs (Lajos) pater (+2003): "Mit keresel, Házfőnök úr?" Szemenyei László atya (+ 1981): "Reggelit. Pontosabban: ennivalót, mert reggeli az van."  24. A temesvári rendház ebédlőjében mondta valaki: - Ez a kés olyan életlen, hogy az ember nyugodtan elvághatja vele a nyakát, mégsem lesz semmi baja. 25. Kőrösi Albin tanár úr (+ 1936) francia-órát tart az V. A-ban (mai szóhasználattal: a kilencedikben). Óra végén az egyik gyerek huncutkodva megkérdezi: - Tanár úr, kérem, hogy mondják franciául: tök? Az öregúr kicsit zavarba jön, aztán a következőképpen vágja ki magát: - Tök..., tök..., ilyent a franciák nem esznek. 26. Jónás Gyula tanár úr magyarázta történelem órán: - A magyarok a Mohi pusztán két tűz közé kerültek. Az egyik volt a tatár sereg, a másik a Sajó vize. + Egy másik elszólása: - Mikor II. Ulászló alatt a királyi hatalom árnyékhatalommá vált, a királyi szék valóságos árnyék..., no de menjünk tovább. 27. Beszélgetnek a tanárok a váci iskola folyosóján reggel 8 óra előtt. Nyers Lajos atya (+ 1953) távolabb fekvő osztályából állati ordítás hallatszik. Szólnak neki a többiek, erre odamegy és vontatott orrhangján beszól: - Maradjatok csendben. Aztán immár a beszélgető kollegákhoz. - Rájuk reccsentettem. 28. Divényi Gyula (+ 1933) szeretett nagyokat mondani. Mikor novicius korukban kisétáltak Vácott a 48-as emlékműhöz, azt mondja noviciustársának: - Itt esett el az apám 1848-ban. Társa, Hannig I.: - Hogy lehet az, mikor te 1863-ban születtél? Divényi szemrebbenés nélkül: - De fel is kelt utána. 29. Akkoriban ebédhez is, vacsorához is bort szolgáltak fel az ebédlőben. Mácska Lajos atya (+ 1922) is becsületesen elfogyasztotta a maga adagját. Mosonmagyaróvárott mesélte, hogy amikor annak idején Podolinban tanított, meghívták egy álarcosbálba, csak úgy ugratásképpen. Barátai fontoskodva megkérdezték, hogy milyen jelmezben fog megjelenni. - Semmilyenben - válaszolta -, leülök, kérek egy üveg vizet, senki sem fog rám ismerni. 30. Amikor először kaptak a piaristák római direktóriumot, sokan berzenkedtek ellene. A házfőnök egyszerűen kiosztotta a füzetkét, illetve kitette az ebédlőben a terítékek mellé. Bán József (+ 1948) direktor úr is meglátta, ránézett, aztán félrelökte. Amikor aztán megette a levest, újra ránézett, s egyszerre csak utána nyúlt: - No nézzük csak, mi van benne? Ilyen a piarista. Lehet azzal beszélni, csak nem szabad visszariadni az első barátságtalan fogadtatástól. (Sík Sándor közlése) 31. Agárdi Laci bácsi (+ 1965) az osztályban év elején természetrajzból már a legelső órán azonnal magyarázni kezdte az anyagot. A bemutatkozás után bemondta a tárgyalandó anyag témáját is. Így sült el a dolog: - Én vagyok az új természetrajztanárotok. A pávián... (Etele György közlése) 32. Bulányi György (+2011) és kurzustársai a tonzurát vették fel Meszlényi püspök úr kezéből. Előtte természetesen mindenki rendbehozatta a haját. Bulányi úgy, hogy kopaszra nyíratta a fejét. Szertartás közben a püspök megkezdte a szöveg mondását, majd igyekezett valamit megfogni a hajból is, de sikertelenül. - Hát mit vágjak itten? S a szöveg végén ollójával jól rácsapott a delikvens kopasz fejére. 33. Szinger Kornél atya (+ 1950) mesélte: Szimonidész István alapvizsgálaton németből a következő mondatot kapta: "Ich heisse Müller." Ezt így fordította le: "Melegem van, Müller." Amikor látta, hogy milyen megdöbbenten néz a vizsgáztató, helyesbítette: "Melegem van, Molnár." 34. Etele Ágoston (+ 1976) emlékezik Öveges József atya (+ 1979) mondására: - A legtisztességesebb jegy az elégséges. Ami elég, az elég. A jeles és a jó csak luxuscikkek. 35. Mátray János atya, John bácsi (+ 1971) így fakadt ki az ebédlőben: - Ez a gondnok már megint olyan kemény húst adatott fel, hogy az ember nem győzi rágalmazni... 36. Simon Sándor atya (+ 1976) filozófia-órán el akar sütni egy viccet, de sehogy sem tudja fölidézni. Így szól: - Nem baj, fiacs! Majd eszömbe jut holnap - misikézés közben... 37. Wagner Lajos atya (+1947) híres volt elszólásairól. Egy alkalommal magyarázat közben madarak és kutyák helyett azt mondta: kutyarak és madák. + Máskor egy hanyag diákot annak igen gyarló felelete után így ültetett le: "Fiam, ha nem tanulsz jobban, nem kikerül sikerülnöd a bukást!" + Arról magyarázott, hogy a görögök kétféle lándzsát használtak. "Egy hosszabbat, fiam - mutatott a térdéig, majd a feje fölé emelve a kezét - és egy rövidebbet." 38. Veszprémi Tibor atya boldogult prefektus korában egyik sorakozó alkalmával többször is fölszólítja a felnövekvő ifjúságot, hogy tisztességesen, azaz csendben és rendben vonuljon a folyosón. De azok konokul rendetlenkednek, pedig már az idősebb diákok közül valók. Erre Tibi atyus dühösen rájuk kiált: - Úgy látszik, veletek nem lehet már bírni! Minél öregebb valaki, annál hülyébb! Egy pillanatra csend, majd mindenki vigyorogva néz őrá! 39. Jochs József atya (+ 1969) nagy kedvelője volt a kisebb és nagyobb állatoknak. Tartott szürke és fehér egereket, csókát, baglyot és még sok egyebet. Amikor egyszer a kecskeméti rendházban Botár Csaba rendtársa azt javasolta, hogy a "Csöpi" nevű patkányfogó kutyát el kellene irtani, mert nem fog már sem patkányt, de még csak egeret sem, akkor így vette Csöpit védelmébe: - Botár tanár úr sem fog patkányt, mégis élhet!  40. Négy éven át csak a mi osztályunkat tanította Vida Lajos (+ 1991) magyar nyelv- és irodalomra. A sok tanulnivaló, ismétlés, memoriter, házi dolgozat, irodalmi napló, stb. a tanulók körében morgolódást váltott ki. Emiatt keletkezett a következő mondás a latin eredeti elferdítésével: "Non scholae, sed Vidae discimus!" 41. Vida tanár úr (+ 1991) elszólásaiból: Móricz Zsigmond életét ismerteti. Amikor az író második házassága kerül szóba, így jelenti be: "Móricz ekkor feleségül vette Somogyi Zsigmondot, izé, a lányát, Simonyi... hm..." (Móricz második felesége: Simonyi Mária volt.) + Nyelvtanórán a kötőszók használatát magyarázta: "Hogy" előtt mindig mérget lehet venni, illetve... vesszőt kell tenni... + Babitsnak két költőtársával való barátságkötését meséli: "Ott volt tehát Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, a három trió..." + "Először szó lesz erről, másodszor amarról, harmadszor a negyedikről." + "Minden be van csukva, fiam, csak a füzet és a szöveggyűjtemény van nyitva!" 42. Jelenits István atya sokat éjszakázott könyvei társaságában. Elhíresült mondása: "Tegnap ma feküdtünk le. Ma holnap fekszünk le. Maholnap már le se fekszünk." 43. Jelenits atya mondása 1967-ből: "Az a művészet, ha az ember társaságban is tud aludni, úgy, hogy ne vegyék észre." 44. Karácsonyi szünet után az első német órán Kolos István tanár úr (+ 1977) - mielőtt végképp mellőzte volna a feleltetést - így fordult osztályunkhoz: - No, also uraim, ki hozott a Jézuskának kisvasutat? 45. Egyik német órán mondotta saját nevével kapcsolatban e szójátékot: - Kolostorban Kolos tort tart. 46. A gondnokság új ajtajának (Halász József atyának, +1980) ajtaja fölé lámpát szereltek, amely esténként az egész folyosót bevilágította. A ház két alkalmazottja arra menve beszélgetett: - Tudod-e, mért tették azt oda? - Nem. - Hogy az örök világosság fényeskedjék neki... 47. Az egyik piárdiák faképnél hagyta a kislányt, akinek már régóta udvarolgatott. A kislány tanácstalanságában felkereste Gulyás István tanár urat, aki egyébként a fiú osztályfőnöke volt, próbálná a fiút "helyes útra téríteni". Gulyás tanár úr később így mesélte el a történetet: - Megfogtam fajinul a karját, és megmagyaráztam neki: Nézd, szívem, mi elsősorban nevelők vagyunk, mi nem foglalkozunk ilyen szerelmi mifenékkel... 48. Léh István (+ 1983) magiszter atyának még fiatal korában műtéttel eltávolították az orrsövényét. Amikor ezt elmesélte, az egyik novicius ezt a kérdést tette fel: - Ugye boxoló volt a Magiszter atya? 49. Az ebéd utáni virágápolás a noviciátus napirendjének eltörölhetetlen pontja volt. Léh István magiszter atya (+ 1983) megérkezik, s már az ajtóban megcéloz egy kókadó virágot. Korholni kezdi noviciusait: - Szánt-szándékkal kiszárítottátok! Aztán odamegy, megpiszkálja a cserépben levő homokot, s megállapítja a baj okát: - Világos, hogy túlöntöztétek! 50. Noviciátusunk elmaradhatatlan vasárnap délelőtti eseménye a temetőlátogatás volt, meséli Holczer József. Egy alkalommal a Farkasréten egy nyomorék férfi kért meg bennünket, hogy segítsük megtolni háromkerekű rokkant-autóját. Sikerült korán befejeznünk a sírgondozást, s Léh magiszter úr készségesen ráállt a segítésre: - Gyere, Jóska, van még egy óránk! Az autó megindult, de 200 méter után újra leállt. Utolérvén természetesen ismét segítettünk. Két perce tolhattuk, amikor a férfi egy jó kacskaringósat káromkodott. Magiszter atya fölegyenesedett, s szigorú arccal felém fordult: - Gyerünk, Jóska, azonnal indul a villamosunk! 51. Egyik őszi délelőtt Léh István prézes atya (+ 1983) a János-hegyre igyekszik két noviciusával, Szegheő Józseffel és Farkas Istvánnal. A 67-es villamos Szarvas téri végállomásától lassú futásban vezeti a kirándulócsapatot, hogy elérjék a 63-as villamost. Egyszer csak egy tiszteletreméltó öregúr odaszól mosolyogva: - Hova futnak, nagypapa? - A villamoshoz! - feleli minden lihegés nélkül Prézes atya. - Nem szabad már ilyen korban. A minap is láttam egy esetet, ugyanígy futott az illető a villamos után, és felszállás közben meghalt. Hát lenne szíve itt hagyni ezeket az aranyos unokákat? 52. Léh István magiszter úr a noviciátusban este elmélkedést olvasott fel. Tudvalevő, hogy a kápolna világítása nem volt valami elsőrendű. Egyszerre a noviciusok meghökkenve hallják Kempis tanácsát: - Jó lélekkel kell elviselnünk a sertéseket... hm... a sértéseket... De addigra már a noviciusok válla csak úgy rángatódzott az - áhítattól.  53. A Tatai Rendházból szeretett volna szabadulni Zsigmond János bácsi (+1936). Megkért valakit, hogy táviratozza meg Pestről, ha kérése eredményes. Meg is érkezik a távirat: "Tatán a helyzet változatlan." János bácsi éppen banketten volt, s nem egyhamar került elő. Közben a fiatalok kezükbe kaparintották a sürgönyt, kiradírozták a szöveget és ekképp helyesbítették: "Pusch Pestre megy rendfőnöki titkárnak, Zsigmond pedig Nagykárolyba káplánnak." Hajnal felé baktat haza az öregúr. Megtalálja ajtaján a sürgönyt, nagy örömmel kap utána, de csakhamar lelohad a kedve. - Nahát, ez szép. Azt még értem, hogy minden zakkant Pestre kerül, de hogy én meg a káplánság? (Pogor Ödön közlése, +1950) 54. Jókedvűen kapaszkodik fölfelé a várban a veszprémi rendház felé Zsigmond János bácsi (+1936), néhány korsó méhesi sör élvezete után. Odaér a Nepomuki-szoborhoz, ránéz és hálásan felsóhajt: - Köszönöm, János, hogy idáig fölsegítettél! Alig tesz néhány lépést, megcsúszik és hasravágódik. Dühösen tápászkodik fel, s odafordul a szobor felé: - Te is csak olyan huncut cseh vagy, mint a többi! (Pogor Ödön közlése, +1950) 55. Mátray János (John bácsi, +1971) így fakadt ki egyszer a budapesti rendházi ebédlőben: - Ez a gondnok már megint olyan kemény húst adatott föl, hogy az ember nem győzi rágalmazni! 56. Az osztály egyik legnagyobb bagósa valamit jelentett az óra elején. Herédi tanár úr (+2010) végighallgatta, majd így szólt, célozva a nikotin-lerakódásnak a hangon való észlelhetőségére: - Szép k u k a c o s hangod van! 57. Fizikaóra, kis csillagászat. Herédi tanár úr (+2010) megkérdi az egyik tanulót, mik azok az "apró-bolygók"? A válasz: - Imbolygók... 58. Simon Sándor tanár úr (Satya bácsi, +1976) filozófia órán el akar sütni egy viccet, de sehogyan sem tudja felidézni. Végül így szól: - Nem baj, fiacs! Majd eszömbe jut holnap, misikézés közben... 59. Vida Lajos tanár úr (+1991) nyelvtanórán a kötőszók használatát magyarázza. Mérgében elszólja magát: - "Hogy" előtt mindig mérget lehet venni! (Vagyis vesszőt kell tenni...) 60. Vida tanár úr (+1991) híres volt ideges elszólásairól. Lássunk néhányat: "Először szó lesz erről, másodszor amarról, harmadszor a negyedikről." "Nem jajgathatunk, hogy jaj így, úgy meg amúgy!" "Amit előzőleg nem fejtettem ki, azt nem festhetem alá." 61. Az ünnepélyes fogadalmat megelőző napon két elsőéves kalazantíner a fogadalomtétel szertartásáról beszélgetett. Ahhoz a részhez érve, amikor a fogadalmat tevő arcra borul, így szól egyikük: - Ilyenkor tudod, mit kellene énekelni a kóruson? - ??? - Adj, Uram, örök fogadalmat neki! 62. Az ebéd előtti közös oráció után a noviciusok elsőbbségi jogot élveznek a kápolnából való távozásra. Most is (1965/66) szélsebesen, de az átlagosnál hangosabb cipőzörgéssel törtek előre. Örkényi János spirituális (+1973) hátrafordult, és egyiküknek mondott valamit. A novicius nem sokat hallhatott a zörgéstől. Félhangosan csak ennyit mondott: - Mindörökké, amen. Másnap újra megismétlődött az eset, s akkor derült ki, a spirituális atya előző nap nem azt mondta, hogy "Dicsértessék!", hanem hogy: - Ne csörtessen! 63. Holczer József emlékszik vissza, hogy elsőáldozása előtti napon (1955 májusában) édesapja felkészítette a szentgyónás formájára a kisdobos kisdiákot: - Aztán ha bemégy a gyóntatószékbe, nehogy azt mondd ám, hogy "Előre!", hanem "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" 64. Holczer tanár úr 8 éven át a Nyomási Iskola padját koptatta, ahol most Iskolatörténeti Múzeum van. - Te, a Rózsi hányadikba jár? - kérdezte apám. - Hetedikbe, nálam eggyel lentebb. Mire nagyanyám megszólal: - Nem is tudtam, hogy emeletes iskolátok van! 65. A 90-es évek közepén az akkor még a Zöldfa utcában üzemelő "lengyelpiacon" keresgetett könyveket Holczer atya. Odament két egymás melletti árushoz, mire az egyik így mutatja be társát: - Ez itt a barátom, én meg nem lopok. 66. A promagiszter a noviciuskákat levitte fürdeni a Dunára. Öltözködés közben a promester felfedezi, hogy eltűnt a zsebórája. Hiába keresik, nincs meg. Szomorúan mennek haza, mert azért egy óra, még ha régi is, csak óra. Este lelkendezve meséli a promagiszter úr, hogy megvan az óra, a cipőjében találta meg. - Azért éreztem én, hazafelé jövet, hogy valami nyomja a lábamat! 67. Gyenes Mihály (+1993) a központistákkal fürdött a Dunán. Fürdés közben rájuk harangozták a delet. Leállván a mellig érő vízbe, ájtatosan elkezdték mondani az Angelust. Egyszerre Miska eltűnt a víz alatt, majd újra kibukkant. Ima végén a központisták megkérdezték: - Mi volt veled? - Hát mi, piaristák, az "Et Verbum caro factum est"-re térdet szoktunk hajtani... 68. Öveges tanár úr (+1979) matematika órát tart. Az első pad előtt áll, alig egy méterrel. Felhív egy gyereket, és a táblához akarja küldeni. Közben azonban nem a tábla felé, hanem maga elé mutogatva mondja: - Gyere ki, fiam! Szegény diák megilletődve kijön, és beáll az első pad és a tanár úr közé. Mire Öveges tanár úr ijedten hátrébb lép és megkérdezi: - Mi az, verekedni akar? (Etele Ágoston közlése, +1976) 69. Öveges József (+1979) szerint: "A legtisztességesebb jegy az elégséges. Ami elég, az elég. A jeles és a jó csak luxuscikkek." 70. Gimnazista koromban volt új film a Sodrában - meséli Holczer tanár úr. - A vasárnapi diákmisén az egyik fiatal tanár úr (Takáts Ervin, +2010) a prédikációban ismertette a lényegét, majd hozzátette: az ember gyakran kerülhet sodrásba - átvitt értelemben is. Délben ugyanez a tanár úr vitte át az ebédet az úgynevezett "Fürgé"-n a kecskeméti rendház konyhájáról az út túloldalán levő gimnázium alagsorában levő diákebédlőjébe. Ebéd után indulni akart vissza, ám a motor bedöglött. Keserves küzdelem következett az odasereglett diákok vihogása kíséretében. Egyikük, visszaemlékezvén a reggeli prédikációra, imígyen summázott: - Na látjátok, sodrásba került a kecskéjével együtt... 71. Egy alkalommal temetésre utazott Halász József kecskeméti gondnok úr (+1980). Távolléte meglátszott az alkalmazottak munkalendületén. Ezzel kapcsolatban találóan jegyezte meg az egyik Salvator nővér: - Nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Ezen felbuzdulva aztán többen "macská"-nak nevezték maguk közt a gondnokságot, sőt az akkori pesti gondnok (Veszprémi Tibor) nevével is rímeltetni tudták: - Pamacska! 72. A 70-es évek diákjai már nemcsak ministráltak, hanem felolvastak is a szentmisén. Persze nemcsak fel-, hanem mellé- is olvastak olykor. Egy zsoltárfelolvasásban a "fölséges" helyett egy kicsit más hangzott el, valahogy így: "Ó, Uram, fölösleges a te uralmad!"  73. Gyakori a szentek miséjében a 125. zsoltár, amelyben a közismert válasz: "Akik könnyek közt vetnek, - majd ujjongva aratnak." Az egyszeri kadafalvi főministráns igen dicséretesen olvasott, színezett, hangsúlyozott. Így érkezett az utolsó vershez, ahol azonban megtörtént a szövegmódosulás: "Örömujjongás közt jönnek, jönnek vissza, - és már hozzák a kávét." Eredetileg persze: "kévét"! 74. Az egyik misében a borba egy jókora szúnyog keveredett, de József atya nem akart vagy tudott bíbelődni az eltávolításával, és áldozáskor - lenyelte. A rendházban elmesélte az idős Fazekas József atyának, és megkérdezte: - Lehet-e tőle valami bajom?- Semmi - felelte a tekintélyes öreg biológus -, vitamin van benne! 75. Egy idős, kedves nénit időnként szentségekkel látott el József atya. Egy alkalommal mesélik a néni családtagjai, hogy új kutya jött a házhoz, és Bojszi a neve. Az atyában megszólalt a nyelvművelő, és a találkozáskor egy ikerszóval illette a kutyát: Csajszi-Bojszi. Bojszi örömmel ugrálta körül, pacsit is adott. Ám újabb lábemelés történt, de ezúttal egészen más céllal: egy fa mellett. Az ikerítés ezért a továbbiakban elmaradt. Bojszi lett hát szimplán a neve, hiszen - mint kiderült - bizony kutyafi volt őkelme! 76. József atya tisztsége és megszólításai Atyánk egyedül akkor igazít helyre, illetve pontosít, ha "plébános úr"-nak titulálják. Ilyenkor szívesen szolgál egyházjogi megfontolással: mivel Kadafalva nemhogy plébánia, de még templomigazgatóság sem, csupán misézőhely, ezért a "plébános" nem jár ki neki. Amint annak idején a kedves emlékű Ifjú Sebestyén atyának sem. Minden egyébbe beleegyezik. Tetszik neki, ha valaki bizalmasan akár "Józsi atyá"-nak vagy "Jóska atyá"-nak nevezi. A "tiszteletes ur"-at csak megmosolyogja, bár némiképp furcsállja, hogy nincs ökumenikus háttere, mert kifejezetten katolikusok részéről hangzik el olykor-olykor. Szívesen említ két extra elnevezést. Az egyiket Gergely atya mondta neki, amikor 1978-ban átvette Sebestyén atya örökségét: "Üdvözlöm a kadarkafalvi lelkipásztort!" A másik viszont magának József atyának szájából hangzott el, olykor még ma is így mutatja be magát. A 70-es, 80-as években eléggé szerepelgetett a hírekben az azóta meggyilkolt líbiai vezető, Kadhafi ezredes neve. Leegyszerűsítve az átlagember többnyire így ejtette: kadafi. Nos, erre mondta József atya: "Én is kadafi vagyok: kadafalvi egyházfi!" Kedves Öregdiák-társaim!
Hogy minél teljesebb és változatosabb legyen anekdotagyűjteményünk, kérlek, küldjétek el élményeiteket, anekdotáitokat rólunk, egykori vagy jelenlegi tanáraitokról, iskolátokról! Jelige: Ne kíméljetek! Cím: sarkozisandor1@gmail.com Vissza |