 |
|
Dióhéjban >  Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.  (József Attila: Talán eltűnök hirtelen...)  ...S fölkele Jónás, menvén Ninivébe, melynek három nap volt járó vidéke, három nap taposhatta azt akárki s kanyargós utcáiból nem talált ki. Menvén hát Jónás, első nap kiére egy sátrakkal telt, csillagforma térre s az árusok közt, akik vad szakállát és lotykos, rongyos, ragadós ruháját, ahol helyet vőn, kórusban nevették, kiáltott, mint az Ur meghagyta, ekként: "Halld az Egek Urának Istenének kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg, vagy kénkövekkel ég föl ez a város s föld alá süllyed, negyven napra mához!" Igy szólott Jónás, s szeme vérbeforgott, kimarjult arcán verítéke csorgott, de az árusok csak tovább nevettek, alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek s Jónás elszelelt búsan és riadtan az áporodott olaj- s dinnyeszagban. Másod estére másik térre ére, a színészek és mímesek terére, kik a homokon illegve kigyóztak s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak. Ott Jónás a magas ülés-sorok csucsára hágván, olyat bődült bozontos szája, hogy azt hitték, a színre bika lép. Mohón hökkenve némult el a nép, míg Jónásból az Ur imígyen dörgött: "Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt! Haminckilencszer megy le még a nap, s Ninive napja lángba, vérbe kap!" S az asszonyok körébe gyültek akkor s kisérték Jónást bolondos csapattal. Hozzá simultak, halbüzét szagolták és mord lelkét merengve szimatolták. Igy ért, az asszonyoktól közrevéve, harmadnap a királyi ház elébe. Ott már tudták és várták és bevitték egy nagy terembe, hol arany teríték mellett hevertek a Hatalmasok, nyüzsgvén köröttük szép rabszolga sok, és meztelen táncoltak ott a szolgák vagy karddal egymást ölték, kaszabolták játékul. Jónást meg egy cifra oszlop tetejébe tették hogy szónokoljon és jövendölje végét a világnak...  Babits Mihály: Jónás könyve (részlet)  ...Befut a rózsa, amint rothadok, Pihévé szednek hűvös kócsagok És őszi esték melege leszek, Hogy ne ludbörzzenek az öregek - -  József Attila: Medáliák (részlet)  ... Semmi vagy, ha nem vagy ellenállás. Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél! őrizzed árnyékodban szent, komoly s nyugodt dolgok biztos lélekzetét...  Babits Mihály: Ha nem vagy ellenállás (részlet) Vissza |