Piarista múlt Erdélyben

A piarista nevelés három évszázados múltra tekint vissza Erdélyben. Először a nagyrészt szászok által lakott Besztercén telepedett meg a rend. Erdély katonai parancsnoka hívta meg őket 1717-ben. Plébániai és iskolai munkát végeztek, sok nehézséggel küszködve.

A Szatmár megyei Nagykárolyban 1727-ben nyitottunk iskolát (gr. Károlyi Sándor hívására), amihez a plébánia ellátása is hozzátartozott. Az osztályok száma állandóan gyarapodott, ezért gróf Károlyi Antal 1766-ban jóval tágasabb épületet építtetett számukra. 1769-ben új barokk plébániatemplom is épült, Kalazanci Szent József titulussal. A kis- majd később nagygimnázium tanítási nyelve - mint minden magyarországi gimnáziumé - 1844-től a magyar volt. Itt tanult Ady Endre költő, Markó Károly festő és Vasvári Pál 1848-as szabadsághős is. Trianon után 1922-től román nyelvű állami gimnázium lett. 1940-től újból piarista gimnáziumként működött, az 1948-as államosításig. A rendszerváltás után 1992-ben Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum alakult, melyet 2005-től a szatmári egyházmegye fenntartásába vett. Ugyancsak ebben az évben nyitottak Gyermekotthont leányok nevelésére rendházunkban az olasz alapítású Piarista Nővérek.

Máramarosszigeten III. Károly király alapított piarista kollégiumot a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekei szellemi nevelésére. Az iskolát igen népszerűvé tette a diák-színjátszókör, ezért a tanulói létszám fokozatosan emelkedett. A templom alapkövét 1736-ban tették le. A plébánia vezetését 1792-től az egyházmegye papjai vették át. Az iskolaépületet 1802-ben és 1872-ben tűzvész pusztította el, de mindkét alkalommal újjáépítették. Az 1860-as évektől román nyelvet is tanítottak az iskolában, amely 1907-től nagygimnáziumi rangot kapott. A modern gimnáziumi épület 1912-re készült el. Az intézmény 1920-tól Trianon következtében román állami iskola lett. 1940-ben Máramarossziget Magyarországhoz került. 1941-től 1944 végéig magyar tanítási nyelvű piarista gimnáziumként, majd az 1948-as államosítást követően újból román nyelvű gimnáziumként működött.

A dél-erdélyi szász városban, Medgyesen csak rövidebb ideig működtek a piaristák, 1741-1789 között. Mivel a szászok evangélikus vallásúak, s a városban volt evangélikus iskola, a katolikus diákok alacsony aránya miatt bizonytalanná vált az iskola jövője. Az intézményt II. József szüntette meg.

A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia 1776-ban a piarista rendre bízta a kolozsvári volt jezsuita gimnáziumot, konviktust, valamint az 1724-ben épült akadémiai templom gondozását. A régi gimnázium helyére 1817 és 1821 között a rend új iskolát épített. A nyolcosztályos főgimnáziumban 1851-ben tartották meg az első érettségi vizsgát. 1876-ban fényes ünneppel emlékeztek meg a piaristák kolozsvári letelepedésének 100. évfordulójáról. A kolozsvári főgimnáziumban tanult többek között Entz Géza zoológus, Hermann Antal etnográfus, báró Jósika Miklós író, Kuncz Aladár író, Passuth László író, Puskás Tivadar feltaláló, Sánta Ferenc író, ifj. Szervátiusz Jenő szobrászművész, Zolnai Béla nyelvész. A trianoni békeszerződés után a gimnázium az Erdélyi Római Katolikus Státus (Egyházmegyei Tanács) tulajdona maradt, így a piaristák továbbra is magyar nyelven taníthattak benne, kivéve a román nemzeti tárgyakat. 1925-ben megalakult a Romániai Piarista Rendtartomány. Kolozsvár lett a tartomány és a rendi növendéknevelés központja. A gimnázium 1948-ig - az államosításig - működött. Az iskola neve eleinte 11. számú Középiskola, majd 3. számú Matematika-Fizika Líceum, végül 1999-től Báthori István Elméleti Líceum lett.

Az Arad megyei Szentannán 1751-1790-ig működtek a piaristák. A nemesi konviktust 1784-ben II. József rendeletére bezárták, így nagyon kevés diák maradt. Ezért császári rendelkezéssel 1790-ben Temesvárra helyezték át az iskolát. A kisgimnáziumból 1849-re nyolcosztályos főgimnázium lett, tekintve, hogy ez volt az egész Bánság egyetlen középfokú iskolája. A város rendezése során 1908-1909-ben a rendház és a gimnázium - a rend egyik legnépesebb iskolája - számára új, hatalmas épületet emeltek. A Romániához került városban 1923-tól román nyelven kellett oktatni, csak a hittant és az anyanyelvet tanulhatták saját nyelven a tanulók. A temesvári iskola és a rendház a rend tulajdonában maradt, román nyelvű intézményként, és az 1925-ben megalakult Romániai Provincia tagjaként működött az 1948-ban bekövetkezett államosításig. Az államosítás után az épületet a Műszaki Egyetem használta, de a piarista templomban 2005 végéig, Való Ferenc atya haláláig piaristák látták el a szolgálatot. 2006 végén a rend jogilag visszakapta az épületet, amelynek nagyobb részében a temesvári egyházmegye által fönntartott Gerhardinum Líceum működik.