 |
||||||||
|
Dióhéjban > Ars poeticák - a piarista karizmáról- Jézusra figyelve, Kalazanciust meglesve, Versekben bujkálva - Jézusra figyelve Az evangéliumok történetei sokszor csak halott kövek számomra. Számodra is. Néha azonban kincsekké változnak át. Amik elbűvölnek, és életem, életünk megváltoztatására késztetnek...  Édesanyák "gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus látta ezt, megneheztelt és így szólt: - Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda. Azután ölébe vette őket, és rájuk téve kezét megáldotta őket." (Mk 10, 13-16)(Ha tetszett, olvashatsz többet is!)  Kalazanciust meglesve Nyolcgyermekes "kis" családból - többszáz gyermekes "nagy" családba...Egy kovácsmester fiából - teológiai doktor... Egy hazai spanyol faluból - egy világvárosba, de idegennek... Selyemreverendás papból - kisgyermekek szandálos tanítója... Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és Avilai Szent Teréz tisztelőjéből - egy újabb, karitatív, tanító szerzetesrend alapítója... Ma is szerethető, ránk kacsintó, gyermekszerető mennyei pártfogónk...
Versekben bujkálva  Hogyha golyóznak a gyerekek, az isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, golyóját ő lyukba gurítja. ő sohase gondol magára, de nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, friss széllel arcuk pirosítja. ő vigyáz a tiszta cipőre, az utcán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, ha alszunk, csöndesen lefekszik... (József Attila: Isten)  (Ha tetszett, olvashatsz több verset is!) |
