Piarista Tanulmányi Ház, Csíkszereda

Dióhéjban >


"Mester, te mit mondasz?"


1.

A Keresztelő ott állt két tanítványával a Jordán folyónál. "Mikor a Keresztelő látta, hogy Jézus közeledik, így szólt:
- Nézzétek, az Isten Báránya!
Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. Ő megfordult, és látta, hogy követik.
- Mit akartok?
- Mester, hol lakol?
- Jöjjetek, nézzétek meg.
Erre elmentek, és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak."
(Jn 1,35-39)

Egész nap nála maradtak... Nem fanatizál, hanem hagy időt a gondolkodásra, a kölcsönös megismerésre. Nézd meg szegényes szállásom, nézd meg világlátásom, fontolgasd-fontolgathasd, egymásnak valók vagyunk-e?



2.

Beszélgettek...

"Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet.


Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt."(Mt 13, 44-46)



Nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van. Kilép eddigi, mindennapi életéből. Eladja gazdagságait, szegény lesz. Később azonban visszatér a mindennapi élet közelébe-sűrűjébe-peremére, de már egy Igazgyönggyel a tarsolyában...



3.

"Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle:
- Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?
- Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld...
- Mester, ezeket mind megtartottam gyermekkorom óta.
Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá:
Valami még hiányzik neked: Menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, vedd föl kereszted, és kövess engem."
(Mk 10, 17-21)


4.

"Áldalak Téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted titkaidat a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki. Igen, Atyám, így tetszett Neked...

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terheket hordoztok, én fölüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek..." (Mt 11 25-29)


Kicsinynek lenni, kicsinyek közt...
Bölcsességre törekedni, de kicsinynek maradva...
Terhektől szabadítva...


5.

Édesanyák "gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus látta ezt, megneheztelt és így szólt:

- Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza oket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.

Azután ölébe vette őket, és rájuk téve kezét megáldotta őket."
(Mk 10, 13-16)

Megáldotta a gyermekeket... Nem nézte le őket, de nem is kényeztette. Gondozta... Bizonyára velük kacagott... Játszott és tanított...


6.

"Bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Így szólt tanítványaihoz:

- Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába."
(Mt 9, 35-38)


Tanított, gyógyított... Mert megesett rajtuk a szíve...

Tanítunk, remélem gyógyítunk is. Legalábbis igyekszünk. Tanárként, vagy nevelőként, vagy lelkipásztorként a kicsinyek-nagyok közt. Igazgyönggyel a tarsolyunkban. S hittel a nevelésben, a kultúrában és a kulturáltságban. Megbecsülve, szeretve az elesetteket, szegényeket, kicsinyeket. Értük élve. De nem belőlük. A mennyei Atya kezét fogva. Néha óvatosan megsimogatva...





Szellő és szélvihar

"Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus fölszólította őket:
- Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.
Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt, és nyomába szegődtek."

(Mk 1, 16-20)

Meghallgathatsz egy hanganyagot a papi, szerzetesi hivatás kialakulásáról.


Vissza